A sikeres város ismérveit e helyütt egy tiszteletre méltó személy sorolta. A saját optikáján keresztül igaza lehet. Ám mit mond a lakosság optikája? Milyen mérőszámokkal és milyen külső méréssel folyik a LAKOSSÁG KÖRÉBEN a sikeres város lakóinak elégedettsége? Azt gondolom, a sikeres várost nem egyetlen ember által felállított ismérvek adják, hanem a nemzetközileg már alkalmazott mérési szempontok alapján, külső, objektív mérés, amely objektíven mutatja a LAKOSSÁG VÉLEMÉNYÉT. Ez, úgy tűnik, ezúttal itt hiányzik.
Sokat tehetne az ügyben a sok országban már létező, és sikeres közösségi rendvédelem modellje, amelyben speciálisan kiképzett rendőrök a lakossági igények alapján közreműködnek a közösségi szükségletek fejlesztésében. Ez ma országunkban elakadt, továbbfejlesztésére lenne szükség. A továbblépés eszköze a közösségi biztonság komplex értelmezésén alapul, ami túllép a hagyományos bünügyi jellegű biztonság értelmezésén.
A nemzetközi felmérés alapján Vancouver város sok éven át irigyelt város volt, mert lakossága szerint ez az a város, ahol a világon legjobb élni. Sok ország személyesen utazott oda, megismerni a jogi környezetet, a modellt. Majd hazatérve az ország saját jogrendjéhez igazítva kialakították sajátjuk modelljét. Magyarország nem vette a fáradságot, hogy ezt a tanulmányozást megtegye. Pedig nekem egyik fő célom, hogy a mi országunk is képes legyen nem "csak" sikeres városokat kialakítani, hanem olyan városokat, amely a lakói szerint a világ legjobb városa felmérésben is részt vehet. Szeretnék Vancouverbe utazni azokkal a magyar "tökös polgármesterekkel", és döntéshozatali személyekkel, akiknek hasonló ambíciói vannak, országunk városai, települései fejlesztése érdekében.

A nemzetközi felmérés szerint a legutóbbi évben Bécs vette át a vezetést Vancouvertől. Bécs okait is szívesen megismerném, ami ehhez a remek eredményhez vezetett.

Finnországot is irigylem, mert ott legalább volt egy "tökös" miniszterelnök, aki felvállalta, hogy 20 év múlva Finnország legyen Európa legbiztonságosabb országa. Néhány év múlva olyan eredményeket értek el, amellyel a lakossági elégedettség 91%-osra nőtt. Hát nem erre lenne szüksége országunknak is? Ugye igen! Cselekedjünk hát mi is!

http://kibogozom.blogter.hu/494016/teremtsunk_egyutt_biztonsagos_tarsadalmat

Finnország
A közösségi rendészet ideológiája Európa több országába befészkelte magát, többek közt Finnországba is, bár itt csak látszólag alakult ki a modell. 1996-ban vezették be, amely számos új kötelezettséget rótt a rendőrségre. Ezek a kötelezettségek a helyi bűnmegelőzési és biztonsági stratégiák megtervezésében és végrehajtásában, azok folyamatos frissítésében, fejlesztésében realizálódtak a többi érintett helyi politikai szerv, illetve szervezet bevonásával.
Finnországnak nem volt különösebb oka változtatni korábbi gyakorlatán, hacsak az nem, hogy felmerült az igény a rendészet fejlesztésére. Ez az igény azonban nem a bűnözés terjedésének vagy a lakosság-rendőrség viszonyának megromlása miatt volt itt az ideje. Éppen ellenkezőleg! A rendőrség és a civil lakosság közötti viszonyt sok ország megirigyelhetné. A változások révén ún. rendészeti hálózatokat hoztak létre, partnerkapcsolatokat létesítettek a helyi politikai szervekkel, önkormányzatokkal, egyházak képviselőivel, gazdasági társaságokkal. A finn szisztéma sajátossága, hogy túlmutat a hagyományos rendőrségi feladatokon. A rendőrtisztekre olyan tevékenységek hárulnak, amelyek kívül esnek az általános közrendvédelmi és bűnözéssel kapcsolatos funkciók ellátásán.
Ahogy azt az elején említettem, Finnországban csak látszólag valósult meg a közösségi rendőrségi modell. A látszólagosság oka az ehhez nagyon hasonló ám végeredményben eltérő filozófiában gyökeredzik: a probléma-orientált rendészetben. A kettő közötti legátfogóbb különbség az, hogy amíg a közösségi rendőrség a lakosság konkrét problémáira koncentrál, a probléma-orientált változatban előbb-utóbb felülemelkedik a rendőrség ezeken az ügyeken és absztraktabb síkon, távlati célokban (stratégia) kezdenek el gondolkodni. Nem csak az egyes emberek problémáinak a megoldása válik a fő prioritássá, hanem az, hogy ezek a problémák a későbbiekben ne fordulhassanak elő senkinél. Az eredménye pedig az lett, hogy 2001. szeptember végére 203 város és település rendelkezett valamiféle biztonsági tervvel, sőt, kis önkormányzatok összefogva készítettek regionális szintű tervet.

Mikor, s kikkel kezdjük végre?!

Válasz