Tendenciájában is igaz, hogy azon emberek aránya akik 60 éves koruk előtt meghalnak nálunk már meghaladta a 20%-ot. (Ez a több, mint 2 millió ember meg sem éli a nyugdíjkorhatárt - jogos nyugdíjukat mások felélik?)

Nem szabadna elhallgatnunk azon emberek arányát sem, akik valamikor megtanultak írni-olvasni, de ma már ez a tevékenység nehézséget jelent számukra. Ezek az ún. funkcionális analfabéták.
(Nálunk ez kétszer több, mint a cseheknél és közel 3 millió embert érint, akik szegények, mert nincs megfelelő ismeretük és ezáltal könnyen manipulálhatóak. Tudtuk- és beleegyezésük nélkül ők alkotják a kereskedelmi média vagy reklámok által "agy-mosott" tömeget.

A szegénységi index harmadik mutatóját képezi az átlaghoz képest alacsony jövedelműek és a több mint 12 hónapja munkanélküliek aránya. Az ismert jövedelemarányok torzulása nálunk 4-szer rosszabb, mint a szlovéneké, cseheké vagy szlovákoké. A 6 dollár napi jövedelem alatt élők nálunk a lakosság közel 4%-a, vagyis 400 ezer ember!

Következtetésként megfogalmazható, hogy kevés az emberi fejlődés kibontakoztatásához a polgári jogok biztosítása, mert a gazdasági- és társadalmi jogokra is szükség van: tisztességes bérek, munkahelyek (körülmények), jog a tanuláshoz és a képességek kibontakoztatásához, valamint jog az egészséghez = ez az egyetlen járható út a hosszú élethez, melynek ellentéte a korai halál, az egyre fogyó lakosság.

A fejlődés és jóléti szinvonal mércéjét nem a pénzügyi redukcionista gondolkodást tükröző egy főre jutó GDP adja meg iránymutatónak, hanem sokkal inkább az azt felváltó szociális integráció, ahol a társadalmi fejlődés és jólét mércéje az emberek életesélyének, életminőségének és életvitelének alakulása lesz a mérvadó!

A szükségszerű szerkezetátalakítás magában hordozza a jellemző hangsúlyok áttevődését a foglalkoztatásra. Azon belül is arra, amit a foglalkoztatottak a fejükben hordoznak, azaz a foglalkoztatottak fejében kicsapódó immateriális vagyonra.

A hagyomány szerepe változóban van, nevezetesen a folyamatos tanulás válik hagyománnyá és kiszorítja az emberi sorsok régmúltra jellemző hagyományok általi meghatározását: "Nagyapád is molnár volt, az unokád is az lesz."

Mindez oda vezet, hogy egyre inkább kiszorítja a betanított munkaerőt az egyedi, megújulást igénylő feladatok feltétel-rendszere. A munkaerő piac helyett inkább - már most is - szakember piac kifejezés a helytállóbb, hiszen szaktudásra, kompetenciára van kereslet, nem pedig munkaerőre.

Miért kell a nyugathoz mérten 15 - 20 éves lemaradásunkat "ledolgoznunk" a munkabérek tekintetében is, holott Mi legalább ugyanannyit, ha nem többet robotolunk!? Hová - mire "emésztődött és/vagy emésztődik el" nálunk a munkaerő ára? (Ez valóban egy oknyomozó riport lenne!!) Meri -e valaki állítani, hogy nemzedékeken keresztül silány minőségben előállított és olcsóbban értékesített termékeink okán adósodtunk el és ezt törlesztjük még nemzedékeken keresztül? Vagy mindez netán az előnytelen hitelszerződéseknek - világbank és társai - tudható be?...

nevezetesen:
1. A fogyasztói árindexet megtestesítő vásárlói kosár befékezi az életszínvonal materiális oldalát, ezért aztán teljesen mindegy, hogy az átkosban működő kisboltok-, vagy éppenséggel a mostani pláza kirakatokat bámulja-e a tömeg, mert többet vásárolni azt nem igazán tud. Talán csak a külföldről behozott silányabb terméket, mert az mégis olcsóbb, mint egészségtelenebb...

2. de miért is?

Hihető, vagy nem, mégis terjed olyan kontrollálhatatlan nézet, vélemény, hogy a kisebb nemzetállamok (köztük országunk is) lepaktált a nagy nemzetközi pénzintézetekkel, olyan kedvezőtlen hitelkonstrukciókba belehajszolva, melynek feltételeként megszabták Neki, hogy miylen szinten kell tartani a népszaporulatot, az egészségügyet, az életszínvonal növekedést, az oktatást-képzést stb...Ugye ez csak rosszindulatú pletyka, melyet mint tévhitet mielőbb el kell oszlatni?

Ugye mindössze egy tollvonással cáfolható, hogy nem azért lehettünk - többi hasonló sorsú keleti társainkkal együtt - EU tagok, mert nyugat-Európának újabb (felvevő)piacok kellettek?

Ugye konkréten mérhető számokban is ki tudnánk fejezni, hogy mekkora veszteséggel járt a nagy orosz medvétől való elfordulás, akinek máig csillapíthatatlan fogyasztói - egyszersmind mindenevő - étvágyát akkortájt alig győztük barterben kielégíteni. Ma már ez a medve is kemény dollárokban méregeti hajdani barátságunkat...

Remélem nem tartasz talmudistának, amikor ahhoz a véleménycsoporthoz csatlakozom, hogy az európai kontinentális gazdasági blokk övezeteiben elfoglalt helyünk, szerepünk szerint, Mi Magyarok az ún. "harmadik gyűrű" országaihoz tartozunk. Nevezetesen Kelet-Közép-Európa egykori szocialista országaihoz, amelyek - az olcsó és viszonylag jól képzett munkaerőre, valamint a vállalatokon kívüli gazdasági környezet rugalmas, neoliberális szabályozására, tehát a PRIMITÍV TAYLORIZMUS-ra építve - az elmúlt évtizedben az európai blokk centrumában található vállalatok "meghosszabbított munkapadjává", a munkaerőköltség-igényes, egyszerű összeszerelő gyártási folyamatok kitelepítésének színtereivé váltak. Mutassunk már egy másik utat: a Kalmarizmust (lásd: Svédország) példának okáért miért nem merjük felvállalni?!

ugye ne folytassam a kérdés-sort?